Alapvető tudnivalók a Macen lévő Terminal rendszerhéj-parancsfájljairól
Ha nem szeretné megvárni a beírt parancs eredményét, létrehozhat rendszerhéj-parancsfájlokat, amelyek külső beavatkozás nélkül futtathatók.
A rendszerhéj-parancsfájl egy szövegfájl, amely egy vagy több UNIX parancsot tartalmaz. A rendszerhéj-parancsfájlokkal olyan parancsok hajthatók végre, amelyeket beírhatna a parancssorba is.
A rendszerhéj-parancsfájlok fő előnye, hogy több gyakori feladatot egyesíthet egyetlen parancsfájlban. Ezzel időt takarít meg, és kiszűri a hibalehetőséget, ami az ismétlődő feladatok végrehajtásával jár. A rendszerhéj-parancsfájlok könnyen automatizálhatók is az olyan eszközökkel, mint például a launchd vagy az Apple Remote Desktop.
A rendszerhéj-parancsfájl egy olyan karaktersorral kezdődik, amely azonosítja azt rendszerhéj-parancsfájlként: a # és ! karakterekkel (Ezeket együtt shebang néven ismeri a szaknyelv.) Ezt követi a rendszerhéjra mutató hivatkozás, amellyel futtatni kell a parancsfájlt. Az sh paranccsal futtatott rendszerhéj-parancsfájl első sora például a következőképpen néz ki:
#!/bin/shA rendszerhéj-parancsfájlokat érdemes megjegyzésekkel ellátni. Megjegyzés hozzáadásához a sort kettős kereszttel (#) kell indítani. Minden egyes megjegyzéssort kettős kereszttel kell indítani:
#This program returns the#contents of my Home folderA rendszerhéj-parancsfájlokban üres sorok is elhelyezhetők a parancsfájl különböző szakaszainak elkülönítéséhez.
A chmod eszköz segítségével lehet jelezni, hogy a szövegfájl végrehajtható (vagyis a tartalma programként futtatható). Lásd: Fájl végrehajthatóvá tétele a Terminal alkalmazásban.
A rendszerhéj-parancsfájlok írásának mikéntjéről az Apple Developer webhely Shell Scripting Primer (A rendszerhéj-parancsfájlok írásának alapjai) című oldala tartalmaz információkat.